2014. augusztus 6., szerda

baby blog

Köszönöm azt a sok pozitív visszajelzést amit kaptam tőletek az I'm back bejegyzésre, igazán jól esett! És mivel sokan írtátok, hogy szívesen hallanátok a terhességgel járó egyebekről is, gondoltam miért is ne osszam meg veletek. De szeretném leszögezni, hogy ez nem sopánkodás, csupán leírom, hogy nálam mik azok amik néha megnehezítik a napjaim. Igyekszem nem dramatizálni a dolgokat mert szó sincs semmi olyanról amit más végig ne csinált volna már előttem, vagy esetleg sokkal rosszabbat. És persze ha százszor ilyen nehéz lenne is megérné és vállalnám minden percét a várandósságnak, az összes kellemetlensége ellenére is imádom, hogy a kis makikám itt nő és kalimpál bennem.

Az előzményeket azért elmondanám. Tervezett babáról van szó, aki rettentő hamar megtalált minket. Márciusban kezdtünk neki a "projectnek" és áprilisban már meg is volt a pozitív teszt.
Most a 20. héten járunk, a terhesség felénél, az az 5. hónap vége felé, így az első harmadon már bőven túl vagyunk ami eddig a legnehezebb volt. 



1-3. hónap
Nagyjából 5 hetes várandós lehettem mikor a terhességi teszt pozitív eredményt mutatott. Itt én nem is gondoltam rá, hogy ez előfordulhat mert pont olyan tüneteim voltak mintha havi előtt állnék, viszont elég sokat késett már ahhoz, hogy csináljak egy tesztet. Kisebb vérzéseim voltak,  amik elég sokáig meg is maradtak és számos alkalommal rendesen rám ijesztettek. A mellem pedig annyira feszült, hogy hosszú percekbe került csak a melltartót felvenni. Aztán nagyjából egy hétre rá kezdődtek a rosszulléteim. A reggeli hányingerre és hányásra fel voltam készülve, mert azon anyukám és testvéreim is keresztül mentek, az nem volt újdonság. Viszont az egész napon át tartó émelygés és étvágytalanság, aztán az ebből fakadó gyengeség új volt. Előfordult, hogy még két korty víz sem maradt meg bennem vagy olyan gyenge voltam, hogy naphosszat az ágyban feküdtem. Ekkor ugye mindenki próbált segíteni, hogy mit kell enni, inni, hogy enyhüljön a hányinger, hát nálam sajna semmi sem segített. Ez az időszak tisztán túlélésre ment és hogy a jobb perceimben egyek valamit ami reméltem, hogy elég a kis lurkónak. Az orvosom írt fel gyógyszert, de úgy voltam vele, hogy ameddig csak lehet kibírom nélküle és reméltem, hogy az első trimeszter végével ezek a tünetek elmúlnak.

4-5. hónap
Ekkor kezdtek enyhülni a rosszullétek és a vérzés is elmúlt. A mellem a mai napig húzodik, de már nem olyan fájdalmas és a plusz másfél méret amit nőtt nem is mutat rosszul. A hányásból annyi maradt vissza, hogy ha nem eszem időben (kb. 15 percig éhes vagyok) akkor jön a rosszullét, ezért ezt próbálom elkerülni, mindig van nálam valami nasi.
Az első 3 hónapban a súlycsökkenésen és a sápadtságon kívül nem sok minden látszott rajtam a terhességből. A hasam kb a 4. hónap közepén kezdett el kerekedni ami nekem megint elég fájdalmas volt. A doki erre azt mondta, hogy a méhet tartó izmaim nem akarnak lazulni ezért érzem ezt ennyire rossznak. Ez nagyjából 2-3 hétig volt igen erős, utána valamivel jobb lett. Nagyjából ekkor kezdtem el érezni, hogy mocorog odabent valaki, eleinte ez is nagyon fura érzés volt és az sem segített, hogy pont olyan volt mintha csipkedné a hasam bentről.
Ami most a legnehezebb az az, hogy nagyon kell figyelnem rá, hogy mikor és mennyit eszek ami nekem mint a rendszertelen étkezés mintapéldányának nem egy egyszerű feladat. Ha nem eszek eleget, akkor ugye jön a rosszullét, ha viszont kicsivel többet eszek a kelleténél akkor rettentően ég a gyomrom. Ami most úgy tűnik működik, hogy 3 óránként eszek egy keveset és persze próbálok minél egészségesebben étkezni, ez is segít.
Egyelőre itt tartunk, szerencsére minden tesztünk és eredményünk a legszebb és kicsi fiam annyit mozog, hogy szerintem még álmában is maratont fut, de maradjon is így.

Remélem senkit nem riasztottam el a terhességtől, igyekeztem elég finoman fogalmazni. De a helyzet az, hogy nőnek lenni nem mindig csupa ragyogás és vigyorgás mint a filmekben, van itt egy-két elég nagy zökkenő menet közben. Mindettől függetlenül mi vagyunk azok a szerencsések akiknek a szervezete képes arra, hogy szinte a semmiből, két apró sejtből összelegózzon egy gyönyörű, új életet és úgy gondolom ezért érdemes vállalni a kellemetlenségeket. És persze vannak itt egyéb jó dolgok is ...
 
Anyukák, kismamák, nagymamák, tapasztalattal rendelkezők minden trükköt és tippet örömmel fogadok akár a terhességgel, szüléssel vagy éppen a gyerkőc nevelésével kapcsolatos. Előre is köszönöm.

Thank you a lot of positive feedback I have received from you about the I'm back post, it really felt good! And many of you wrote that you would welcome to hear about the other things that come with pregnancy, so I thought why not share with you. But I want to point out that this is not complaining just writing down what are those things that my days sometimes difficult. I try not to dramatize things because there's nothing other didn't go through before me, or possibly much worse. If it was hundred times more difficult it would stills worth every minute of it, and in spite of all the unpleasantness I love that little monkey of mine is growing and moving inside.

First I would like to tell you a little history about the pregnancy. He is a planned baby who found us terribly quickly. We started our  "project" in March and in April already had a positive test.  

Now we're at the 20th week it means the end of the fifth month, so we're done with the first trimester what has been so far the most difficult.

1-3. months
I think I was about 5 weeks pregnant when a pregnancy test showed a positive result. At that time I didn't even think about it because my symptoms was like I'm right before my menstrual period but it was delayed quite a bit so I did a test. I had minor bleeding which remained for quite a while and many times really scared me. My breasts were so tense it took me long minutes to put on a bra. Then about a week after the sickness began. I was prepared for nausea and vomiting in the morning because my mother and my sisters were going through it so it wasn't a surprise for me. However, the all-day-long
nausea and loss of appetite and because of these the weakness was new. Sometimes even a little water didn't stay in me or I was so weak I had to stay in bed all day long. At this point everyone was trying to help and told me what to eat or drink to ease the nausea, unfortunately nothing helped me. This period was simply survival and in my better minutes I tried to eat something and I was hoping it's enough for my little baby. My doctor gave me medication but I wanted to do it without drugs and I was hoping that at the end of the first trimester these symptoms will disappear.

4-5. months
This point the sickness began to disapear and the bleeding was gone. My breasts still hurts some days, but it isn't that painful and that one and half size plus that they gained does look nice. Not much left of the vomiting, the only problem is if I don't eat on time (I'm hungry for about 15 minutes) I will vomit so I try to avoid this so I always carry some snacks.
In the first three months there was nothing to show my pregnancy I lost weight and I was pail. My stomach started to grow about the middle of the fourth month which was quite painful for me. My doctor said it's because my muscles that support the uterus aren't relaxed enought that's why it feels so bad. I had very strong pain for about 2-3 weeks and then it got a little better. Around that time I started to feel that someone is moving inside. At first it was very strange feeling and it didn't help that it felt like he's pinching my stomach inside.
What is now the hardest part is that I really have to watch when and how much I eat and it's not an easy task for me. If I do not eat enough then I feel nausea but if I eat a little more than I should my stomach burns like hell. What now seems to work is to eat every three hours and of course I'm trying to eat healthier, it also helps.
 
 Here we are now and fortunately all of our tests and results are the most beautiful and my little boy is moving a lot. I think he's running a marathon even when he's asleep but let's keep it this way.

I hope I don't scare away anyone from pregnancy I tried to put everything in a gentle way. But the reality is that being a woman is not always full of glamor and smiling like in the movies there's quite a few sucks on the way. But at the end we are the lucky ones whose bodies are able to make from scratch, from two small cells a beautiful new life and I think it is worth to suck. And of course there are other good things too ...

Moms, mothers, grandmothers, those who has experience I need all of your tricks, tips and advises about pregnancy, childbirth or how to raise a kid. Thanks in advance.

17 megjegyzés:

  1. De jó ezt olvasni, hogy minden kellemetlenség ellenére jók a tesztek és az eredmények, nagyon örülök neki! Lassan nálunk is érik a baba project, ezért nagyon szépen köszönöm, hogy leírtad ezeket a dolgokat! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sok sikert nálatok is a baba projecthez! :) És köszönöm, hogy olvasol. :)

      Törlés
  2. Babaszuszi.blogspot.com - két terhesség, szülések és a gyereknevelés mindennapjai. Itt van minden saját tapasztalatom :)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a kicsihez :) Én már nagyon várom, hogy Anya lehessek (csak sajnos még előtte van néhány egyéb "teendő), és semmi sem riaszthat el, sőt, jo is olvasni, hogy mire számithatok,legalább nem ér teljesen váratlanul :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük és én biztos vagyok benne, hogy nagyon jó anyuci leszel mikor odaértek :)

      Törlés
  4. Gratulálok és jó egészséget kívánok Nektek!! :)

    VálaszTörlés
  5. DRÁGASÁÁÁG!!! Először is gratulálok, másodszor pedig: Édesanyám a harmadik babájának adott életet, amikor szülés közben olyan dolgok történtek, ami miatt hónapokra lebénult, így 12-13éves fejjel én nevelgettem a kisöcsémet, tudom, hogy milyen nagy dolog egy pici baba, úgyhogy NAGYON NAGY KITARTÁST KÍVÁNOK, egészséget neked is apukának és a babának is és boldogsáááááááááááág ♥♥♥♥ Aztán majd mutasd meg nekünk azt a drága babócát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm és nagyon sajnálom ami anyuddal történt de remélem teljesen felépült. Neked akkor tényleg van tapasztalatod babázás terén :)

      Törlés
  6. Nagyon gratulálok! Mi pár éven belül szeretnék, bár az ilyen írások után én elbizonytalanodok, mert a szervezetem önmagában se túl combos :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük és ez ne vegye el a kedved, mindenki szervezete máshogy reagál a terhességre, ki tudja simán lehet, hogy a szerencsések között vagy akiknek meg sem kottyan az a 9 hónap. Barátnőim többsége is probléma nélkül csinálta végig szóval ezen ne is gondolkodj még. :)

      Törlés
  7. Szívből gratulálok Neked és nagyon jó, hogy megosztottad velünk a tapasztalataidat :)! Hát igen, mindenki máshogy éli meg a várandósságot, de szerintem jó, ha erről is hall az ember, hogy vannak úgymond "árnyoldalai" is, mert különben azt hihetik a nők, hogy csak az a valós, amit mondjuk a tv-ben a celebek elmondanak, hogy minden szép és csodás.
    Én most vagyok 14,5 hetes, de nekem szerencsére kimaradtak a rosszullétek, bár előtte szenvedtem eleget a lombikprogram miatt.
    De amúgy én is úgy vagyok, hogy ha nem eszem időben, akkor már jön az émelygés, úgyhogy nekem is ennem kell kb. 3óránként.
    Remélem minden rendben lesz Veletek, csodás babavárást kívánok Neked, sok örömöt és egészséget :)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen és viszont gratulálok Neked is!

      Törlés
  8. Nagyon izgalmas időszak lehet ez az életedben így várjuk a további helyzetjelentéseket is:-)

    VálaszTörlés
  9. Bár nálam még nagyon nincs képben a baba projekt, azért jó olvasni a negatív és pozitív dolgokról egyaránt. Az én édesanyámnak nagyon nehéz terhessége volt, az orvosok nem is ajánlották, hogy megtartson, hisz késői gyermek is vagyok, de ő mégis kitartott mellettem, ami rengeteg szenvedéssel járt, az csak a legkevesebb volt, hogy a várandóssága alatt hat hónapot töltött kórházban. Soha nem fogom tudni meghálálni mindazt, amit értem szó nélkül végigcsinált, sőt, csinál a mai napig. Az édesanyák a világ legerősebb emberei. <3

    VálaszTörlés