Boldog Új Évet!

Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek! 

2 and 3 months baby update

Már nagyon rég írtam a blogra és ennek egyetlen egy oka van, az pedig a kicsi fiam. De most már úgy érzem épp itt az ideje egy újabb jelentésnek, és most Ő is úgy döntött, hogy lepihen egy órácskára, hogy ezt megírhassam. 

It's been a while since I wrote anything on the blog and that's because of my little baby boy. But now I really feel the need to give you some update on us and fortunately he's taking a nap so maybe I can do this.

one months baby update

Úgy gondoltam havonta írok egy kis beszámolót, hogy alakulnak a dolgok a kis tökmaggal és hihetetlen, de el is értük az első hónap végét, sőt lassan a második végét is, így itt az első bejegyzés.

Az első hét nagyon gyorsan elrepült, csak evett és aludt, néha egy pelus csere és vissza a menetrendhez. Aztán a második héten kezdődtek a problémák, rettentően pocak fájós lett. Nem sírt sokat, de látni lehetett rajta, hogy fáj valami, nem tudott aludni és naphosszat nyűgös volt, szóval jöttek a trükkök. Folyamatos ringatás, rezgős kiságy, gyógynövény cseppek, nyugtató zene és ami végül bevált, a hason alvás, gyógycseppek és a cumi és így a harmadik hétre sikerült újra mindhármunknak aludni egy keveset.
A hónap második felében pedig jöttek az ünnepek és bár idén nem volt beigli és csodásan díszített lakás, ezek ellenére felejthetetlen karácsony volt.
Az utolsó héten pedig elértünk egy növekedési ugráshoz így szinte naphosszat csak evett. Eleve elég sokáig szopik, van, hogy 2 órán át képes enni, de ezen a héten volt nap, hogy teljes délelőttöt töltöttünk csak szoptatással, majd délután egy 4 órás alvás és szopi újra lefekvésig. Szerencsére van elég tejem, de azért is rendesen meg kellett dolgoznom, hogy elérjük megfelelő menyiséget.

Végül összeszedtem pár dolgot amik az első hónapunkat nagyban megkönnyítették és bátran merem ajánlani őket bárkinek aki most vág bele a babázásba. 

szoptató párna (Boppy double sided pillow)

Ati kizárólag anyatejet kap, így kellett találni valamit amivel igazán kényelmesen el tudunk ehhez helyezkedni és mivel képes órákon át enni ez tényleg nagyon fontos volt nekem. Még szülés előtt beszereztem ezt a párnát és egy percig nem bánom, pont megfelelő magasságba emeli a babát és a hátsó rögzítőpánt grantálja, hogy a párna nem csúszik el semerre.

mellpumpa (Lansinoh Affinity Pro Double Electric Breast Pump)

Az egyik életmentő dolog amit használtam ebben a hónapban az a mellpumpa volt és lesz is a jövőben. Sokat segített a tejem beindításában, utána pedig, hogy fenntartsam és növeljem a mennyiséget. Bár van itthon kézi és elektromos pumpám is, én jobban szeretem az elektromosat, úgy vettem észre alaposabban munkát végez.

baba program telefonra (Baby Care)

Mindenképp akartam írni, hogy mennyit eszik, hány pelust használ el a pöttöm, de az, hogy rátaláltam erre a programra megoldotta az egészet. Itt mindent tudsz vezetni az alvástól, a pelusokon és evéseken át egészen az oltásokig ráadásul a program statisztikát is készít az adatokból. Az egyik legjobb dolog a programban, hogy elkészíti a picúr napirendjét így tudod követni melyik nap hogy alakult az előzőhöz képest. Nem mellesleg telefonra letölthető ami úgyis kéznél van, nem kell kis füzetet, tollat keresgélni.

cumi (Nuk)
Mikor elkezdett fájni Ati pocakja sokszor nem azért szopizott mert éhes volt, csak ezzel nyugtatta magát. Nekem is fárasztó volt napi 12 órát szoptatni, neki sem tett jót, hogy annyit evett viszont ha nem szopizhatott teljesen kezelhetetlen volt a helyzet. A cumi tökéletesen működik, lenyugtatja és könnyebbé teszi a fájdalmas széklet és gázok kiengedését, persze nincs a szájában folyamatosan, csak akkor kapja meg ha már nagyon muszáj.

mellbimbóvédő
Erről nem szeretnék sokat beszélni, ez már eléggé a személyes terembe vág, de a lényeg, hogy a hosszú szoptatások és a mellem anatómiai kialakítása miatt enélkül mindkettőnknek szenvedés lett volna a szoptatás. Hála a kórházi nővérkéknek akiktől ezt kaptam, végül soha semmi próblémánk nem adódott.

Az első hónap egy pillanat alatt elrepült, félek tőle, mikor 18 éves lesz és visszanézek is ezt fogom mondani, így próbálok minden alkalmat megragadni, hogy jól megpuszilgassam, megölelgessem és kiélvezzem hogy még hagyja magát szeretgetni.

 

the day I first met my son

8 nappal ezelőtt ilyenkor a kórház felé tartottunk, hogy végre kezünkbe vehessük a 38 hete a pocakomban bújkáló kisfiunk, de kezdjük az elejéről.

8 days ago I was on my way to the hospital to finally meet with my son who was hiding in my belly in the last 38 weeks. But let's start at the beginning.

Igyekszem dióhéjban összefoglalni mi is történt velünk december 4-én, életem egyik legcsodálatosabb napján.

Előző este mikor éjfél körül lefeküdtünk aludni egy nagy rúgást éreztem a hasamban, még mondtam is páromnak, hogy a kis tökmag napról napra erősebb, ilyen nagyot még sosem rúgott és mint később kiderült most sem ő volt az, a magzatbúrkom repedt meg. Hajnalban már nem tudtam aludni a fájásoktól úgyhogy felkeltem és video chateltem pár családtaggal, ők is tudjanak róla, hogy valószínű ma lesz a nagy nap és bár felkeltettem párom, hogy tudjon róla aznap nem fog dolgozni menni vissza is altattam, hogy gyűjtse csak az erejét mert szükség lesz rá. Olyan 7 óra lehetett mikor aztán elindultunk a kórházba, ekkor erősödtek a fájásaim de még tűrhetőek voltak. Ja igen, mindenhol az 5 percenkénti -1 percig tartó -1 órán keresztüli fájásokat mondogatták nekünk, hogy ha ezt elérjük indulhatunk be, na most az én fájásaim sosem voltak ilyenek. Eleinte 20 percenként jöttek, majd leugrott 3 percenkéntire és sosem volt hosszabb fél percnél, persze ha elmegy a magzatvíz onnantól ez nem számít, menni kell. Szóval beértünk a kórházba ahol megvizsgáltak és közölték velünk, hogy ma már minden bizonnyal szülők leszünk. Délután 1 óra lehetett mikor a vizsgálóból átvittek minket a szülőszobára és megkaptam az epidurális érzéstelenítést. Innentől csak vártunk. 6 óra 10 perckor a nővérkénk mondta, hogy akkor kezdhetünk nyomni, ekkor a dokim még sehol nem volt. Fél órával később úgy szaladtak utána, hogy jöjjön mert Ati nagyon siet kifele és 6 óra 43 perckor ki is bújt a mi kis 2,72 kg-os és 48 cm-es tömör gyönyörűségünk. Egyből a mellkasomra helyezték pár percre majd elvitték letisztítani és apuka kezébe nyomták pár percre, majd újra vissza hozzám. 2 órán keresztül voltunk még ugyanabban a szülőszobában hármasban majd átvittek minket a szobánkba ahol még 2 napot töltöttünk. Szombat délelőtt jöttünk haza és azóta élvezzük a hármasban töltött időt. Rettentő jó kisfiú, sokat eszik és sokat alszik, a hangját alig halljuk. 

Bár a családom nem lehetett velünk, a technikának köszönhetően végigkísérték majdnem a teljes napot, így szinte pár percesen már ők is látták az új családtagot. 

És amit nem hagyhatok ki, rettentő hálás vagyok páromnak a remek támogatásért, nem tudom, hogy csináltam volna végig nélküle. Azóta pedig kívánni sem lehetne jobb apukát a fiamnak, és az imádat kölcsönös, Ati szinte csak nála hajlandó aludni. 

I try to summarize what happened with us on December 4th on one of the most amazing day of my life.

Last night when we went to bed to sleep around midnight I felt a big kick in my belly I said to my partner that the small pumpkin getting stronger day by day, he has never kicked so hard and as it turned out he was not him but my membranes ruptured. I could not sleep because of the pain so I got up and video chat with a couple of family members so that they can be aware of that it is likely today's the big day and although I woke up my husband to let him know he won't work that day but I told him to go back to bed and collect his power because he'll need it. It was 7 am when we left for the hospital by that time my pain was increasing but were still tolerable. Oh yes, everywhere we were told that you have to go to the hospital when you reach the 5 min apart -1 min long - through 1 hour contractions, well my contractions have never been like that. At first, they came every 20 minutes, and then jumped 3 minutes apart and was never longer than half a minute, of course, if your water broke it does not matter, you should go. So we got to the hospital I was examined and we were told that we will certainly be parents today. About 1 o'clock in the afternoon they took us to the delivery room and I got the epidural. From there we waited. Around 6:10 the nurse said it's time to begin to push but my doctor was nowhere. Half an hour later they ran after him to come because Ati was in a hurry out and it was 6:43 when our small 6 lb and 19 inch baby was born. He was placed in my chest for a few minutes then took him away to clean and handed to dad for a few minutes, then back again to me. We were in the same delivery room for 2 hours then they took three of us to our recovery room where we spent two more days. We came home Saturday morning and since we're enjoying the threesome time. He is good boy, eats a lot and sleeps a lot, we can't even hear his voice.

Although our family could not be there, thanks to technology they were with us through almost the entire day, so only a few minutes after delivery they saw the new family member.

Az elkövetkező hetekben (hónapokban) valószínű nem leszek túl aktív a blogon, most minden időm leköti az anyaság, de bízom benne, hogy ez elfogadható kifogás szerintetek is. Ha bárkit érdekelnének további részletek vagy kérdése lenne szívesen válaszolok akár a szüléssel akár a babázással kapcsolatos.

Over the next few weeks (months) I likely will not be too active on the blog, now motherhood engaging all of my time but I hope it's acceptable. If anyone would be interested in more details or has a question I'm happy to answer whether or childbirth-related or baby stuff.

baby blog

Köszönöm azt a sok pozitív visszajelzést amit kaptam tőletek az I'm back bejegyzésre, igazán jól esett! És mivel sokan írtátok, hogy szívesen hallanátok a terhességgel járó egyebekről is, gondoltam miért is ne osszam meg veletek. De szeretném leszögezni, hogy ez nem sopánkodás, csupán leírom, hogy nálam mik azok amik néha megnehezítik a napjaim. Igyekszem nem dramatizálni a dolgokat mert szó sincs semmi olyanról amit más végig ne csinált volna már előttem, vagy esetleg sokkal rosszabbat. És persze ha százszor ilyen nehéz lenne is megérné és vállalnám minden percét a várandósságnak, az összes kellemetlensége ellenére is imádom, hogy a kis makikám itt nő és kalimpál bennem.

Az előzményeket azért elmondanám. Tervezett babáról van szó, aki rettentő hamar megtalált minket. Márciusban kezdtünk neki a "projectnek" és áprilisban már meg is volt a pozitív teszt.

Most a 20. héten járunk, a terhesség felénél, az az 5. hónap vége felé, így az első harmadon már bőven túl vagyunk ami eddig a legnehezebb volt. 

I'm back!

Már egy jó ideje nem jelentkeztem új bejegyzéssel, ennek több oka is volt, az egyik, hogy egy jelentős változás történt az életemben. Ez a változás pedig nem más mint egy ici-pici pocaklakó. Nagyon boldogok vagyunk és alig várjuk, hogy itt legyen, de sose gondoltam, hogy ez valójában mivel is jár, már csak maga a terhesség is. Nem szeretnék panaszkodni, mert soha semmiért nem adnám ezt a kis makit és minden kellemetlenséget megér, és eddig minden a legnagyobb rendben van vele, de a vele járó ''egyebekről' senki nem mesél mielőtt teherbe esnél. 

It's been a long time since I wrote new entry, this has a lot of reasons, one of them is that a significant change is coming in my life. And this change is an itsy bitsy baby. We are very happy and excited to finally meet him, but I've never thought what it is that the pregnancy really involves only itself. I do not want to complain, because I would never give him for anything and it worth all the discomforts, and so far everything is okay with him, but nobody tells you before you get pregnant what to expect.

   

liebster award

Még sosem kaptam semmilyen díjat, így nagy meglepetés és öröm volt mikor a One Day in My Heels lányzói jelöltek a Liebster díjra.
Hogy őszinte legyek az ember írkálja a kis blogját és bízik benne, hogy rajta kívül másnak is tetszik amit összehord az internet ezen parányi pontján. Minden egyes feliratkozó és minden egyes komment a blogon egy elismerés, pláne mikor egy másik bloggertől érkezik. Nagyon köszönöm lányok!

goodbye 2013 welcome 2014!

Az idei év utolsó bejegyzése személyesebb jellegű lesz, gondoltam csinálok egy gyors számvetést az elmúlt évről. 

2013 az én életemben nagy változásokat hozott ezek közül talán az egyik legnagyobb a külföldre költözés. Bár már 2012 második felét is itt töltöttem Amerikában, mégis úgy érzem ez az év volt az amikor igazán elszakadtam otthonról. A családom és a barátaim nagyon hiányoznak, de tudom, hogy a szálak nem szakadnak el, és ahogy én nekik, úgy ők is mindig ott lesznek nekem, mindegy mennyire nagy a távolság köztünk.

Az év második felében, egészen pontosan október 26-án pedig átélhettem életem eddigi legboldogabb pillanatát, amikor párommal, a család és barátok előtt, összekötöttük életünket. 

Utazásból is jutott az idei évre, ellátogattunk Atlantic City-be és Los Angelesbe, körbejátuk a Long Island-et. 

És persze nem szabad kihagyni, hogy a blog is 2013-ban látott napvilágot. Így ezúton is szeretném nektek megköszönni a sok támogatást és a sok kedves hozzászólást, ezek azok amik a lendületet adják, hogy folytassam.

Hmm... 2014, kíváncsi vagyok mit tartogat számomra, remélem még több változást hoz az életembe. A bloggal kapcsolatban tervbe van véve a bejegyzések és fotók minőségének javítása és a bejegyzések sűrítése, talán teszek pár próbát a videókkal is, na majd meglátjuk hogy sikerül.

"A világ bármely részén élsz és bárki vagy
Szeretném, hogy légy egy kicsit boldogabb!
Kívánj igazabb ünnepet, kívánj igazabb életet!"

 Kívánok Nektek nagyon boldog és sikerekben gazdag 2014-et!

Életem eddigi legboldogabb napja...

Egy pár bejegyzésben említettem, hogy október végén hazalátogattunk és nem is akármilyen célból. Bár tavaly nyáron házasodtunk hivatalosan, sajnos időnk nem maradt lagzira, így az idén került pótlásra.

Bár előtte semmi nem akart összeállni, azon a napon minden hibátlanul sikerült. A nagy nap október 26-ra esett, kívánni sem lehetett volna tökéletesebb napot, az őszi fák gyönyörű színeivel és a hosszú indián nyárral ami egész addig kitartott.

Egy pár képet szeretnék veletek is megosztani a készülődés pillanataiból és a fotózásból.

Jets meccsen jártunk!

Még múlt hétvégén sikerült kijutnunk a szezon első amerikai futball mérkőzésére. Nem vagyok nagy sport rajongó, de az a hangulat ami ott volt még engem is magával ragadott és alig várom a következőt. 

Még csak be sem értünk a stadionba, már nem győztem pillázni jobbról balra. A parkoló telis-tele volt szurkolókkal akik sütögettek, játszottak, tv-én(!) nézték a meccset, egyszóval grillparty-t tartottak az autók mellett. Hát nem király?

Los Angeles dióhéjban

Ez az utazás volt az eddigi egyik legnagyobb élményem. Ez a város tényleg olyan csodás mint ahogy a filmek után gondolja az ember. Legszívesebben már holnap pakolnék és költöznék oda.

A rengeteg rengeteg fotóból válogattam párat, remélem tetszenni fognak.

Egy pár fotó az utcákról amerre kocsikáztunk.

Következő megálló Los Angeles!

El sem hiszem, hogy pár nap múlva már Los Angelesben leszek, annyira izgatott vagyok. Az egész hetet tervezgetéssel töltöttem, mit pakoljak, vajon mit kéne megnézni, hogy is legyen ez az egész. A legegyszerűbb rész volt azt a táskát összekészíteni amit felviszek magammal a repülőre.

Ezt szeretném most megnutatni. Nekem ez vált be, én így szoktam pakolni hosszú utakra, persze ez változik az évszakkal, de sok minden állandó.